A karmester-rendező a színpadon helyezi el a zenekart, ő maga kotta
nélkül (!) vezényli a négyfelvonásos művet. Mint nyilatkozta, az előadás
koncepciója az, hogy nincs koncepciója. Hogy ez igaz-e, döntse el ki-ki
maga. Az élvezetes és szellemes előadást mindenesetre minden percében
remek ötletek színesítik.
Az 1786-ban bemutatott vígopera a maga
korában meghökkentően, egyúttal szórakoztatóan hathatott a színpadon –
ahogyan a másik két Da Ponte-opera is –, hiszen kényes témát dolgoz fel.
Az alapját képező Beaumarchais-színmű cselekménye az első éjszaka
kegyúri joga körül bontakozik ki, s végül a szolgák kerülnek ki
győztesen. A francia cenzúra sokáig tiltólistán tartotta a darabot,
mígnem a király engedélyezte párizsi bemutatóját, de a belőle kerekedett
botrány nyomán a drámaírót börtönbe csukták. Bécsben 1785-ben is
tiltott darabnak számított hivatalosan, II. Józsefnek azonban nem volt
ellenére a nemesi előjogokból gúnyt űző darab némiképp
„áramvonalasított” formában való előadása, így az udvari librettista
Lorenzo da Ponte engedélyt kapott rá, hogy opera-szövegkönyvet készítsen
belőle. Már csak Mozart kellett hozzá – és a botránykőből megszületett
az európai kultúra egyik örök életű alkotása.
Műsor:
Mozart: Figaro házassága –négyfelvonásos vígopera, K. 492
Almaviva gróf: NN
Rosina grófné: Miah Persson
Susanna: Anne-Catherine Gillet
Figaro:
Hanno Müller-Brachmann
Cherubino: NN
Marcellina: Ann Murray
Basilio / Don Curzio: Rodolphe Briand
Bartolo: Robert Lloyd
Antonio: Matteo Peirone
Barbarina: Norma Nahoun
Közreműködik:
Budapesti Fesztiválzenekar