Vásáry Tamás Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, karmester tavaly ünnepelte nyolcvanadik születésnapját. Ismeretterjesztő koncertek utánozhatatlan előadója, nem csak zongorázik, be is mutatja a művészt, a zeneelméleti hátteret, a kortársakat, a zenei, társadalmi környezetet.
Csodagyerekként nőtt fel. Öt évesen első hallásra lejátszott egy, a rádióban szóló zenekari darabot. Nyolc évesen egy Mozart-esten eljátszott egy zongoraversenyt. Tíz éves korában Dohnányi Ernő tanítványa lett, négy év múlva megnyerte a Zeneakadémia Liszt Ferenc zongoraversenyének első díját. Tizenhat éves volt, amikor Kodály Zoltán munkát ajánlott neki, az ország egyik legjobb zongorakísérője lett. Húsz évesen művészdiplomát szerzett. Diplomakoncertje előtt Kodály Zoltán egy Steinway zongorát ajándékozott neki, majd maga mellé vette szolfézstanárnak. Művészi pályája kezdetén rövid idő alatt óriási nemzetközi sikereket ért el. Évi átlag száz hangversenyt ad a világ legfontosabb zenei központjaiban.
Kisgyerekként lemezeket hallgatva, székre állva, kötőtűvel a kezében dirigált először, azóta karmesterként több mint száz zenekarral dolgozott. A legnagyobb dicséretet balerina feleségétől kapta: „Azt látom, amit hallok, amikor te vezényelsz.”
A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának örökös tiszteletbeli főzeneigazgatója. Beszél franciául, németül, olaszul és angolul. A zongorázás mellett állandóan ír, prózát és verseket egyaránt.
Azt vallja, ha az ember szereti, amit csinál, akkor soha nem kell dolgoznia. Pár évvel korábban így nyilatkozott: „Azt szoktam mondani a gyerekeknek, hogy a tehetséged egy zseton, amellyel az élet nagy kaszinójában játszhatsz. Hogy mit fogsz vele nyerni, az már a sorstól, Istentől, a Karmától függ. Nem lehet arra számítani, hogy azért mert valaki tehetséges és még gyakorol is, akkor karriert fog befutni, híres lesz és gazdag. Lehet, hogy igen, de lehet, hogy nem. Ahogy a példák is mutatják: Schubert igazán tehetséges volt, de nem ért el semmit az életében. Viszont Beethoven, aki ugyanabban az utcában lakott, hozzá császárok mentek hódolni. Stravinsky milliomos volt, Bartók majdnem éhen halt. Tíz évvel ezelőtt olvastam egy statisztikában, hogy kétszáz zongoristából egy tud megélni, szerintem ma kétezerből egy. Az zongorázzon, akit boldoggá tesz.”