Tom Sawyer kalandjai - az Újvidéki Színház vendégjátéka

„Rossz fa volt csak a tűzön, s rá bőven olaj
Idegbaj volt és gonosz kobold
Csínytevés, lelemény, ezer probléma, jaj –
Azért mégiscsak jó gyerek volt!

Tán a természet savát tűz égeti ki
Vagy az ördög is messze lohol
Bárhol légyen is most Tom és Huckeberry
Azért mindkettő jó gyerek volt!”

Szalai Bence: Az én Tom Sawyerem remélhetőleg az a kamasz Szalai Bence lesz, akit kitartó munkával eltemettem a könyvek, a racionalitás és a megfelelni akarás alá, gondolom azért, mert a felnőttek között így könnyebb volt érvényesülni. Merész, minden lében kanál, nagyszájú, de helyén van a szíve és az igazságérzete. Szerintem a mai Tom Sawyerek nem különböznek a 140 évvel ezelőttiektől. Eleve a mai emberek sem különböznek a 2000 évvel ezelőttiektől, különben nem vennénk elő a klasszikus műveket újra meg újra. A színtér, a technológia, az országhatárok változnak, de ugyanúgy a szerelmet keressük, az otthont, családot, barátságot, boldogságot, boldogulást, netán az “igazságot” stb.

Ozsvár Róbert: Huck az a személy, akitől a szülők féltik a gyerekeiket. Suli helyett inkább az utcán bandázik folyamatosan új kalandokat és veszélyt keresve, vagy csak egyszerűen lelép egy szigetre, ahol egész nap pipázik. Nyers, harsány, bárdolatlan és mindig tettre kész. Senki nem szabja meg neki mit lehet és mit muszáj. Szabad lélek, a természet az otthona. Legjobb barátja Tom, akihez szinte testvéri szeretet fűzi. Kíméletlenül őszinték egymáshoz és egyben mindenben támogatják egymást. Az egyik a motor a másik a katalizátor. Számukra igy lesz a gyerekkor igazi gyerekkor.

Puskás Zoltán: Amióta világ a világ, a gyűlölet és a vallási fanatizmus jelen vannak. Társadalmi értelemben véve mindannyian korlátoltak vagyunk. Persze mindannyian azt szeretnénk, ha ez  megváltozna. Tom Sawyer és a többi gyerek menekülni szeretne − nem csak ebből a világból, hanem mindenhonnan.

Előadás időtartama:
100 perc