Alapvető kérdéseink megválaszolása vagy akár csak a válaszokon való gondolkodás egyaránt izgalmas feladat.
De a testünk mozdulataink által vajon képes-e az érzelmek, emberi
viszonyok, intenzitás, dinamika ábrázolásán túl komoly filozófiai
kérdések megválaszolására? A darabban szabadon, magunkat nem komolyan
véve játszunk fogalmakkal és formákkal. Nem világnézetet, világképet
vagy ideológiákat akarunk megfogalmazni, ahogy maga a filozófia is
különbözik ezektől, csupán saját eszközeinkkel, vidám hangulatban
reflektálunk a kérdésekre, problémákra.
Helyszín: Nemzeti Táncszínház
„A saját létünk vagy egyáltalán az élőlények létének értelmét és célját kutatni -
objektív szempontból - mindenkor értelmetlennek tűnt nekem.” (Einstein)
A testünk mozdulataink által vajon képes-e az érzelmek, emberi viszonyok, intenzitás,
dinamika ábrázolásán túl komoly filozófiai kérdések megválaszolására? A darabban
ennek a kettős feladatnak megvalósítására teszünk kísérletet és egy-egy koreográfiát két
értelmezésben mutatunk meg. Egyszer önmagában, minden külső eszköz és irányított
tartalom nélkül, csak a táncosok mozdulatait, egymás közötti viszonyait figyelve. Másodszor
a táncosok bizonyos fogalmakat személyesítenek meg, ezáltal az adott koreográfiának
teljesen más tartalmat adnak, és a már látott mozdulatok konkrétabb értelmet nyernek. Nem
világnézetet, világképet vagy ideológiákat akarunk megfogalmazni, ahogy maga a filozófia is
különbözik ezektől, csupán saját eszközeinkkel, vidám hangulatban reflektálunk a felmerülő
kérdésekre, problémákra, a nézőnek meghagyva a saját értelmezés, a szabad asszociáció
lehetőségét.
Fotó: Szakács Ildikó
Zene
I.felvonás: montázs
szerkesztette: Milan Savic
II.felvonás: Chopin, Liszt, Schumann, Csajkovszkij, Satie, Gershwin
Koreográfia: Juronics Tamás és a Társulat