Napjaink magyar irodalmának egyik magaslati pontját jelentő költészete az 1970-es első kötet (Némajáték) óta folyamatosan gazdagodva olyan szólamot mélyít el kötetről kötetre, amely végtelenül letisztult, takarékos, mégis rendkívül erős teherbírású nyelven hoz felszínre mélyen megszenvedett, súlyos jelentéstartalmakat.
Takács Zsuzsa lírája attól egyedülálló, társtalan és magával ragadó, hogy megejtő személyességével úgy szólítja és érinti meg az olvasót, hogy nem hagyja magára, hanem a magány, az elveszettség mögötti erkölcsi tartás megtartó erejére is rámutat. Költészete ilyenformán nem csupán "gyönyörködtet", hanem felkavar és meg is nyugtat: higgadt drámaisága kapaszkodót nyújt, élni segít. Nem mindennapi élményt kínál a vele való találkozás a Nádor Quartet társaságában.
Közreműködik: Nádor Quartet
Sorozatszerkesztő: Keresztury Tibor