Elmondása alapján Stravinskynak 1917 tavaszán jutott eszébe A katona történetének ötlete. "A gondolat, hogy színdarabot írjak egy théâtre ambulant (vándorszínház) számára, a háború kitörése óta többször fölmerült bennem. Læs mere
Ön egy múltbeli eseményre keresett rá. Kérjük, válogasson aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!
Last event date: Lørdag, 07. Februar 2015 19:00
Az a fajta darab, amire én gondoltam, mindössze néhány szereplőt foglalkoztatott volna, hogy a svájci falvakban utazgatva mindenütt előadhassák, ugyanakkor pedig elég egyszerűnek kellett lennie ahhoz, hogy a történetet könnyen megértsék. Tárgyamat Afanaszjev egyik meséjében leltem meg, amely a katonáról és az ördögről szól." - így Stravinsky. (Afanaszjev katonatörténeteit az orosz-török háború idején paraszt-rekrutáktól gyűjtötte.)
Eredeti elgondolása az volt, meséli a komponista, "hogy színdarabunk korszaka és stílusa az 1918 körüli időkre éppúgy érvényes legyen, mint bármikorra; sok nemzetre és egyre sem, de mindezt úgy kellett megoldanunk, hogy ne romboljuk le az ördög vallási kultúrában elfoglalt helyét." … Ennek az elképzelésnek rendelték alá az eredeti színpadi megvalósítást, a díszletet és a rendezést is. "A mi katonánk, 1918-ban egyértelműen az akkori világkonfliktus áldozata volt, annak ellenére, hogy az előadás egyéb szempontból semleges maradt. A katona története az egyetlen színpadi művem, amelynek korabeli vonatkozásai vannak." A darab szövegét Charles Ferdinand Ramuz írta, akivel - tudjuk meg tőle magától - Stravinsky egy Lausanne-i étteremben találkozott, és aki "… úgy mutatkozott be, mint a Petruska csodálója. Ramuz végtelenül kedves ember volt (kivéve feleségével, akit el kellett vennie, és akit továbbra is mademoiselle-nek nevezett…), és csupa élet.(…) Együttes munkánk, miközben az én orosz szövegeim francia változatát előkészítettük, egyike volt életem legélvezetesebb irodalmi társulásainak."
A Robert Crafttal folytatott beszélgetésben a komponista a témaválasztás mellett érdekesen vall a mű választott zenei stílusáról és a hangszerválasztásról is. A szinte csontvázára csupaszított együttes, amellyel be kellett érnie, nem csupán anyagi megfontolásokra vezethető vissza: "ez a korlátozás nem jelentett megalkuvást, mivel zenei elképzeléseim eleve szólóhangszerekre vonatkoztak. Hangszerválasztásomra életem fontos eseménye, az amerikai dzsessz felfedezése hatott."
A mű ősbemutatójára Lausanne-ban került sor és jelentős sikert aratott. Mindazonáltal a közreműködőknek be kellett érniük egyetlen előadással, mivel másnap a spanyolnátha elérte Lausanne-t is.
Közreműködők: Bdapesti Fesztiválzenekar
Vezényel: Jankó Zsolt
Mámorító barokk Vivaldi - Pergolesi - Boccherini - Galuppi - Mozart - Jommelli - Binon - Malov - T’Hooft
Robert Schumann 3. (Esz-dúr, „Rajnai”) szimfónia, Op. 97 Szünet Richard Wagner A walkür – Wotan búcsúja és tűzvarázs A koncert…
Élet-mű-csúcs
enhed(er) i kurven
total:
Tiden er udløbet. Start venligst forfra med at vælge billetter.
