Négy stílusból válogatott a Próbatermi vendégség sorozat második estjének házigazdája, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar főzeneigazgatója, Kocsis Zoltán. Mozart g-moll kvintettje, amely a híres, 'nagy' g-moll szimfónia sötét, melankolikus világával rokon, a kamarazene-irodalom egyik csúcsa. Éppen száz évvel későbbi Antonín Dvořák 1887-ben komponált, különös hangszer-összeállítású, valódi basszus hangszer nélküli Terzettója, amely szintén érett kori alkotás, a nagyszerű VII. és a VIII. szimfóniák között keletkezett.
A korszakok kapcsolódását jelzi, hogy a koncerttermekbe utat nem talált, tizenkétfokú, strukturalista műveiről ismert Anton Webern még Brahmsra emlékeztető, tetszetős romantikus stílusban írta meg azt a zenét 1905-ben, amely csak rendkívül későn, halála húsz évvel, 1965-ben után jelent meg Lassú tétel (Langsamer Satz) címmel – ezt is hallhatjuk a zenekar nagyszerű muzsikusainak a tolmácsolásában. Richard Strausstól szintén egy olyan kompozíció került a műsorba, amely szinte soha nem csendül fel a nyilvánosság előtt, hiszen a német zeneszerzőnek legtöbbször szimfonikus költeményeit, dalait, operáit játsszák. A Szimfónia három nagyszabású, fúvósegyüttesre írott alkotásainak egyike.
A második világháború után néhány héttel, 1945 júniusában befejezett alkotás alcíme – Vidám műhely – különösen cseng, de a nyolcvanegy éves zeneszerző az egy-két évvel korábbi Első szonatinára utal vissza vele, amelyet még nagybetegen komponált, ellenben ezt már egészségesen. A mű ajánlása 'az isteni Mozartnak' szól, 'egy hálatelt élet végén'.
Kup bilet
