1811. október 22-én a Soprontól néhány kilométerre található Doborján városkában született Liszt Ferenc, akiből korának Európa-szerte leghíresebb zongoraművésze és a romantika korának fontos zeneszerzője lett. Idén az egész zenei világ őt ünnepli. Hangversenyünk címadó idézete Vörösmarty Mihálytól való. Három zenekari művének előadásával tisztelgünk előtte mi is. Liszt számos újítást hozott be a zene világába, ő fejlesztette ki a „szimfonikus költemény” műfaját. Olyan zeneművet nevezünk így, amelynek valamilyen, a zenén kívüli témája van, és ezt mondja el a zeneszerző a maga nyelvén, a maga eszközeivel. Les Preludes – a francia szó jelentése: Előjátékok. Lamartine francia költő filozófiai költeménye nyomán keletkezett, lényegében végig követi az ember életét – születését, szerelmét, harcait – a halálig, amely az ő felfogásában szép és ünnepélyes.
A Mazeppa c. szimfonikus költemény alapja is egy francia költő-író, Victor Hugo elbeszélő költeménye. A kozákvezért ellenségei egy vad ló hátára kötözik és kiűzik a pusztába. Több napi száguldás után a ló elpusztul, Mazeppa pedig rettenetes szenvedést áll ki, de szerencséjére arra járó harcosok megtalálják, meggyógyítják, majd vezérükké teszik és végül nagy dicsőséget ér meg. Liszt egész életében büszkén vallotta magát magyarnak, sokat tett is hazájáért. Zenéjében gyakran alkalmazta a korabeli magyar nemzeti zene elemeit és olyan műveket is komponált, amelyekben kizárólag magyar zenei anyagot dolgoz fel, ezek a Magyar rapszódiák. Közülük hallgatjuk meg az egyik legkedveltebb darabot.
