A koreográfusok rövid, 10-15 perces darabban életük napi aktualitásáról „beszélnek” – azokról a gondolatokról, melyek ma, a 21. század elején foglalkoztatják őket, melyeket párkapcsolatokon keresztül és mikrokörnyezeti konstellációban fogalmaznak színpadra. A koreográfusok nemcsak tánccal „kommunikálnak”: szóban és a virtuális technika segítségével is mesélnek a nézőknek festészetről, művészi ízlésükről, saját belső világukról.
Ezen vallomások a néző számára közelebb hozzák az alkotót és beengedik a művész intim szférájába, mely a hétköznapokban csak kevesek privilégiuma. Az est nemcsak kiváló kvalitású koreográfusokat, de határokon és nemzeteken átívelő művészi együttgondolkodást is varázsol a színpadra.
Fény: Földi Béla, Nasser Hammadi
Kosztüm, díszlet: Molnár Zsuzsa
Koreográfia: Dali Touiti, Joseph Tmim, Raza Hammadi, Loránd Zachár, Földi Béla
Rendező: Földi Béla
Kék rapszódia
Gershwin jól ismert, világhírű zenéje Kukely Júlia és Vukán György feldolgozásában, a Budapest Szaxofon Kvartett előadásában hangzik el, felvételről. A táncszínházi darab a férfi-nő kapcsolat sokszínűségéről, variációiról, nehézségeiről, örömeiről, bánatairól szól.
A férfi és a nő végtelen ezerarcú vágya, a lelkek érzéki csatája, melyben a nemek kölcsönhatása időben és térben más erővel és pontokra hatnak. A darab fizikai játékra szólítja a táncosokat, húsban és izomban manifesztálódik az Istentől kapott örök játék, a nemek közti vágy és benne önmagunk keresése.
Az előadott műben Gershwin rapszódiája kék, de nem szomorú: a tánc egyetemes erejével fűzi össze a zenét és érzéki látomásainkat az időn át.
Táncolják: Stáry Kata, Varga Kinga, Vasas Erika, Sághy Alexandra, Hegedűs Tamás
Fény és koreográfia: Földi Béla
