Mindhárom megszólaló mű szorosan kapcsolódik a hetvenhárom éves japán dirigens magyarországi tevékenységéhez. Ennek a kötődésnek a szimbóluma a világszerte játszott Kodály-kompozíció, a Galántai táncok, amelynek 1975-ös elhangzásáról így írt Kroó György zenekritikus: "Kobajasi átütő tehetség, árad belőle a muzikalitás. A technikája, a vezénylési módja olyan természetes, mintha vele született volna. (…) És ez a zenekar, ebben az esetben a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, felfrissül és megújul ebben a Kobajasiból áradó friss zenei légkörben." A produkcióit átható áradó muzikalitás és friss zenei légkör vonzott és vonz ma is ezreket Kobajasi koncertjeire, legyenek azok a Prágában, Tokióban vagy Budapesten.
A japán dirigens habitusához különösen illenek a nagyszabású alkotások, így például Carl Orff 1936-ban befejezett szcenikus kantátája, a bajorországi bencés apátságban talált szövegekre írt Carmina Burana, amely méltán vált egyik sikerszámává. Aki pedig ismeri Perényi Miklós hasonlóan természetes és áradó zeneiségét, tudja, hogy egyedülálló előadásban fogja hallani Csajkovszkij mozarti zenekarra írt, dallamainak eleganciájával, letisztult zenei szerkezetével a 18. századhoz kötődő Rokokó-variációit.
Műsor:
Kodály: Galántai táncok
Csajkovszkij: Változatok egy rokokó témára, op. 33
Orff: Carmina Burana
Perényi Miklós - gordonka
Közreműködik: Rácz Rita - szoprán, Horváth István - tenor, Orendt Gyula - bariton, MR Énekkar (karigazgató: Somos Csaba), MR Gyermekkórus (vezető karnagy: dr. Matos László, társkarnagy: Kabdebó Sándor)
Vezényel: Kobajasi Kenicsiró
