Kiss Ádám, Beliczai Balázs, műsorvezető: Szobácsi Gergő

Kiss Ádám:
A Dumaszínház egyik legfiatalabb tagja, aki már akkoriban stand-upolt, amikor még nem is sejtette, hogy ez a műfaj létezik. 
Szalagavató-forradalmár, az iskolarádió fenegyereke. Gyerekkorában Fábry Sándor szeretett volna lenni. Tőle tudjuk, hogyan lehet lapostányérral pókerezni, miért visel napszemüveget a nap, és mit jelent a wellness-ajánlatokban a csokoládépakolás. A játékkonzol-függő humorfesztivál győztes, Kissfilm rendező és vágó. A welcome-rántotthús fogalmának megalkotója, aki titokban szeretne sütemény-stylist lenni, de semmiképpen nem lila lakkdzsekiben, legfeljebb egy Szütyiő-vel. Panel-Lackó hű barátja, a piszológus nővér öccse, a vérvételek és tanévnyitók antihőse. A Kiss Kiss Benk Benk című könyv szerzői közül Kiss Kiss. Nagy Éva reciproka, Nagy Feró inverze, a szép, magyar, irodalmi nyelv elkötelezett védelmezője. A Dumaszínház FC válogatott játékosa. Mottója: Az élethez kell egy szerencsi Kiss

 
Beliczai Balázs:
Magyarország egyik piacvezető stand-up komikusa. Mindig ügyfélorientált, közönségcentrikus. A szektor legdinamikusabban fejlődő szereplőjeként a prémium minőség elkötelezettje. Tavaly az utolsó negyedévben már 88%-kal volt poénosabb! Előadóművészi portfóliójában viccek, paródiák, zenés gegek. Szókimondó humorista: számára nem léteznek tabu témák, kivéve a kakilást. Tapasztalat és tudás ötvöződik kulturált produkcióiban, a legtrágárabb szavak közül pedig sose hagyná el a száját a ***. A humor sugárhajtású atombombája, aki nem ismer lehetetlent, ha jól megfizetik. Sikerének titka a folyamatos fejlesztés és nyitottság - egy szóval: ***jó! :)


Szobácsi Gergő:
A Dumaszínház társulatának tagja, Szobácsi Gergő üdvözli Önt! Harminc éves vagyok. Amúgy 31 lennék, de egy évig beteg voltam. Sok mindennel próbálkoztam, mielőtt humorista lettem. Szerettem volna szakács lenni, mert a tévében mindig azt láttam, hogy amit elkezdenek főzni, abból találnak egyet készen a sütőben. Próbálkoztam az építőiparral is, mert az kicsit hasonlít a stand up-ra. Ott is egy dolgozik, a többiek meg csak nézik. A humorista szakmát egy barátomnak köszönhetem, aki mindig belőlem akart meggazdagodni. Ha főztem valamit, akkor éttermet akart nyitni, ha csináltam, mondjuk egy koktélt, akkor meg kocsmát. 2010-ben meséltem neki egy viccet, és most itt vagyok! Örülök, hogy így alakult, mert embereket nevettetni jó. És néha még ők is élvezik.