A komponista harminchét esztendősen írta meg utolsó operáját, ezt követően pedig csak elvétve komponált, inkább főzött és társasági életet élt. 1831-ben éppen egy bankár barátjával, a bordeaux-i borvidék egyik híres kastélyának tulajdonosával utazgatott Spanyolországban, amikor egy államtanácsostól megkapta a felkérést a Stabat Mater megírására. Hat tétellel elkészült, de megbetegedett, ezért egyik barátját kérte meg a befejezésre, a kéziratot azonban a sajátjaként adta át a megrendelőnek. Az államtanácsos elhunyt, örökösei eladták a jogokat egy francia kiadónak, Rossini azonban nem járult hozzá a párizsi bemutatóhoz, mondván, a mű nem teljes egészében az ő alkotása. A kiadó ennek ellenére előadatta, de csak Rossini tételeit, aki viszont időközben egy másik kiadónak adta el a jogokat. Pereskedés vette kezdetét, amelyből az új kiadó került ki győztesen. Rossini megírta a hiányzó tételeket - ekkor már tíz év telt el a felkérés óta -, egy testvérpár nyolcezer frankért megvette az előadási jogokat a kiadótól, majd húszezerért továbbadta a Párizsi Olasz Színháznak, ahol először csendült fel a mű a ma ismert alakjában.
A különleges alkotást kiváló szólisták közreműködésével, a Zubin Mehta által felfedezett és jelenleg a varsói Teatr Wielki fő-zeneigazgatói tisztét betöltő olasz dirigens vezényletével élvezhetjük.
Műsor: Rossini: Stabat Mater
Közreműködik: Maria Agresta (szoprán), Vörös Szilvia (mezzoszoprán), Francesco Demuro (tenor), Li Liang (basszus), Nemzeti Énekkar (karigazgató: Antal Mátyás), Nemzeti Filharmonikus Zenekar