Fellépett már többek között a Staatskapelle Dresden zenekarral, az Angol
Kamarazenekarral, a Camerata Academica Salzburggal és az NHK
Szimfonikusokkal. Döntően hatott személyiségére és művészetére barátsága
Rosztropoviccsal, akivel számos alkalommal léptek fel együtt. Az orosz
hegedűs Sosztakovics azon alkotását szólaltatja meg, amelyet a szerző
David Ojsztrahnak dedikált, s amelyet csak keletkezését követően
hét–nyolc évvel, Sztálin halála után mutathattak be, lévén – a zsdanovi
dekrétumban rögzítettekkel szemben – igen összetett, nagyszabású,
zeneileg nemcsak könnyed, hanem súlyos szakaszokat is magában foglaló
kompozíció.
A második részben hallható mű Schubert hat latin nyelvű miséje közül
az ötödik: 1826-ban nyerte el végleges alakját, kései alkotásnak számít
– noha a zeneszerző mindössze huszonkilenc éves volt a komponálásakor
–, és rendszerint háttérbe szorul a másik nagyszabású mise, az Esz-dúr
mellett. „A mise jó, de nem olyan stílusban íródott, amit a császár
kedvel” – hangzott az ítélet, amikor Schubert megpályázta a bécsi
helyettes udvari zeneszerző posztját. Az, hogy a mű mégis elfoglalta
méltó helyét a repertoárban, nagy részben Johannes Brahmsnak köszönhető,
aki 1863-ban és 1874-ben előadott belőle tételeket.
Műsor:Sosztakovics: I. (a-moll) hegedűverseny, op. 77
Schubert: Asz-dúr mise, D. 678
Közreműködik: Szergej Krilov – hegedű,
Hamvasi Szilvia – szoprán,
Gál Erika – alt, Horváth István – tenor,
Kovács István – basszus,
Nemzeti Énekkar (karigazgató:
Antal Mátyás)
