Forte Társulat:Koto és Kaori

Egy nyolcéves kislány, Luca legkedvesebb játszóhelye a házuk mögötti kert. Szinte minden idejét ott tölti. Barátja a kő, a pad, a kerítés, a kút, a lámpa és a két japán akác, melyek mindennél többet jelentenek számára, beszélget, játszik velük, rájuk bízza gondolatait, érzéseit. A fákat a család kertésze tanácsára Kotónak és Kaorinak nevezi.

A kertész egy nap elhagyja a várost és elvándorol egy szigetre, a kislánytól pedig az alábbi intelmekkel búcsúzik: Ha bármi bajod van, figyeld a természetet, és ha onnan sem érkezik felelet, kérdezd a mindig változó Holdat…

Horváth Csaba a Forte Társulat vezetője Dó, ré, mi címmel már készített gyerekeknek szóló előadást – most együttesével visszatért ehhez a világhoz, ha kicsit másként is: a fizikai színház nyelvén, tánc és beszéd sajátos ötvözésével. A történet látványvilágát Papp Gábor és Sipos Melinda izgalmas installációja határozza meg. A darabban a társulat 5 színész-táncosán kívül két vendégtáncos, a Táncművészeti Főiskola balett tagozatának japán diákjai isközreműködnek.

„Egy nemzetközi kézműves táborban vettem részt 1998 nyarán Luxemburgban. Voltak ott franciák, szlovákok, németek, angolok, olaszok, spanyolok, oroszok, magyarok, legtávolabbról pedig Japánból érkezett két lány, Koto és Kaori. Rendkívül csendesnek, zárkózottnak tűntek, ám figyelmük, egész létezésük, s az a nyugalom, ami áradt belőlük mindig a közelükben tartott. Általában háttérben voltak, úgy, hogy közben kíváncsian és nyitottan vettek részt bármiben. Minden nap fürkésztem őket, gyakran kerestem a társaságukat. Egyszerűségük, természetességük mögött folyton ott lebegett valami titok. Mai napig nem tudom megmondani az okát, de óriási hatással voltak rám.

Ugyanabban az időben (percre pontosan 7.15-kor) léptek ki a szobájukból minden reggel, kezükben piros esernyők, akkor is, ha esett, ha fújt, ha sütött… Egyszerre mosolyogtak, tüsszentettek, ettek, zuhanyoztak, egyszerre léptek, köszöntek. Nem voltak ikrek, még csak testvérek sem.

Azóta eltelt 13 év, s még mindig hatással vannak rám. Két lány, akiket alig ismertem, s már az email címük sem a régi, nem tudok róluk semmit.

Most, a mese megírása kapcsán újra kapcsolatba léptem velük, persze csak gondolatban. A történet egyik fontos gerincét alkotják, mi szerint két fa, két japán akác a Hold varázserejének köszönhetően lányokká változnak s végigtáncolják az előadást. Ők Koto és Kaori.”
(Földeáki Nóra)

Kotó és Kaori: Maeno Shiori és Mashiko Yumeno/Higuchi Megumi
Látvány: Papp Gábor és Sipos Melinda, a Kitchen Budapest munkatársai