Dosztojevszkij: A kamasz

Arkagyij életében csupán egyszer látta apját, Verszilovot, mégis úgy érzi, az árnyékában él. Ki ez a karizmatikus férfi, akitől fellángolásait, testi-lelki rohamait örökölte? Kamaszkora végéhez közeledve úgy dönt, felkeresi Verszilovot Péterváron, és vagy igazságot szolgáltat neki, vagy végleg megtagadja őt. Arkagyij magányos fiú, ám nincs egészen egyedül: saját eszmét dédelget a lelkében. De mi is ez a nagybetűs Eszme? Egy biztos: a legmagasabb rendű szabadsághoz van köze.

Csakhogy a világ bonyolultabb annál, mint ahogy a kamasz kiagyalja magának az intézetben. A családi titkok, szerelmi intrikák és újdonsült erkölcsi dilemmák közepette Arkagyijnak nemcsak a helyét kell megtalálnia a felnőttek társadalmában, hanem önmagával is szembe kell néznie.

- Maga rossz apa volt, Verszilov!

- Igazad van, fiam; nem árt egyszer s mindenkorra kimondani, hogy aztán már ne kelljen beszélni róla. De mégis: már egy teljes hónapja élsz velünk, és folyton tüntetően duzzogsz, pedig úgy látom, értelmes fickó vagy – átengedhetnéd a duzzogást azoknak, akik nem tudnak másképp bosszút állni a saját jelentéktelenségükért. Úgy látom, drágám, Arkagyij hipochonder; nem értem, miért hipochonderek a mai fiatalok egytől egyig?

Játssza: Kecskés Alexisz

Díszlet, jelmez: Dima Rita Timi
Báb, mozgás: György Zoltán Dávid
Zene: Lenkei Csanád
Rendezőasszisztens: Fehér Margit
Dramaturg: Purosz Leonidasz

Rendezés: Sikó Koppány