Batang felé

Tragikomédia Christian Gundlach írása alapján

„ Hol van az a rohadt szemüveg már megint? Az előbb még itt volt.
Itt is van.
Hol?
Itt, az asztalon.
De az előbb még nem volt ott.
Végig ott volt...”

Ismerős mondatok? A szemüveg helyett mondhatsz esetleg kulcsot, sálat, esernyőt. ..Aztán lassan elkezd cserben hagyni az időérzéked.
Elfelejted, hogy milyen nap van, hogy hova is indultál, vagy hogy mit is akartál az egy perccel korábban kezedbe vett golyóstollal.
Vagy baleset ér. Vétlenül, sőt véletlenül és már soha többé nem leszel az , aki voltál. Pedig csak a fejed fáj egy kicsit... De még kapaszkodsz...
Aztán egyszer- ki tudja miért épp akkor- jön egy pillanat, amikor elengedsz mindent. Na akkor, akkor indulsz el Batang felé. Haza.
Hol van Batang?
Kimész az ajtón, le a lépcsőn, gyalog a buszpályaudvarig, onnan a kikötőbe. Aztán tovább, azon is túl.., túl az Óperencián.
Hubert és Alex, azaz Koltai Róbert és Szirtes Balázs. Két idegen, akik összetartoznak.

Szereplők: Koltai Róbert, Szirtes Balázs

Fordította: Pataky Miklós
Látvány: Mucsi Balázs
Zene: Darvas Ferenc
Rendező: Gaál Ildikó