Kocsis Zoltán a közelmúltban A fából faragott királyfit már új ruhába öltöztette. „Bartók természetköltészete és hangszerelő művészete teljes pompájában áll előttünk. Kocsis hajszálpontos olvasata, melyben a komplex partitúra minden részlete hallhatóvá válik, végképp meggyőz arról (ha még bárkinek is szüksége volt meggyőzésre), hogy a táncjáték semmiben sem marad el a szenzációsabban „modern” Csodálatos mandarin mögött, sőt filozófiai mélységben talán még túl is szárnyalja a későbbi pantomimot, egy pillanatra sem feledkezhetünk meg arról, hogy drámát hallunk” – olvashattuk a mű új felvételéről írt egyik beszámolóban.
Juronics Tamás koreográfusként nem először foglakozik A fából faragott királyfival. Egy korábbi koncepciója kapcsán így nyilatkozott: „amikor klasszikus művön dolgozom, mindig ugyanúgy járok el. Először szinte lecsupaszítom a szerkezetig, az előtűnő vonalakra pedig ráteszem az új képi világot és a mozgásrendszert. A fából faragott királyfi végkicsengése, a meseszerű idill számomra korántsem egyértelmű. Hanem nagyon is kérdőjelesnek, amolyan tudatos szerzői önbecsapásnak érzem. A Tündér nem a hétköznapi szerelem világát képviseli, ez más. Ez a művészszabadság, az elemelkedés, a repülés, a színözön. Mindaz, amit a másik pólus, a valóságosan létező világ nem tud”.
A koncert egy különleges, Magyarországon alig-alig játszott Sztravinszkij-balettel, az 1947-ben befejezett Orpheusszal indul. Az európai zenetörténet korai Orpheus-adaptációihoz visszanyúló kompozíció hallatlanul izgalmas lehetőségeket kínál – karmesternek és a koreográfusnak egyaránt – a Monteverdi-zene inspirációjának felfedeztetésére.
A Szegedi Kortárs Balett társulatával és a Nemzeti Táncszínházzal közös bemutató.
