A makrancos hölgy avagy a hárpia megzabolázása

William Shakespeare: A makrancos hölgy
Marosvásárhelyi nemzeti Színház, Tompa Miklós Társulata

A hárpia megzabolázása sokkal összetettebb cím, amely egy folyamatról – a szelídítésről – szól, s ez egyúttal egy megismerési és önmegismerési folyamat is. Jelen esetben nyilvánvaló, hogy Petruchio a kulcsfigura, mivelhogy ő indítja el a „szelídítést”, Katalin pedig az „áldozatává” válik. Petruchio tulajdonképpen egy színház által végbevitt exorcizálást végez, merthogy ő elejétől végig szerepet játszik; belefog egy játékba, melyet Katalin csak a végén fedez fel. A darab tulajdonképpen egy nő és egy férfi közti kapcsolat fejlődéstörténete, ami a kölcsönös megismerés szakaszairól szól. Katalin megismeri Petruchiót az összes trükkjével, és azokat megértve válik a játék részesévé.

"Nem akartam a darabot klasszikus megközelítésben kezelni, a téma amúgy kissé erőltetett lenne az európai kulturális viszonyrendszerben. Ezért inkább a „szelídítés folyamatára” összpontosítottam, mint a főszereplők egymást megismerő folyamatára, ezért szerintem találóbb cím A hárpia megzabolázása, mint A makrancos hölgy."

(Sorin Militaru, rendező)

Zenészek: Apostolache Zénó, Fülöp Alajos.