Két kiváló szólista, nagyszerű zenekar és karmestere tolmácsolásában igazi klasszikus örökzöldek fognak elhangzani ezen az estén. Csajkovszkij legnépszerűbb zongoraversenye és egyetlen (nem kevésbé közkedvelt) hegedűversenye bemutatójának körülményei hasonlóak. A korábbi születésű Zongoraversenyt (1875) először a Moszkvai Konzervatórium alapító igazgatójának, Nyikolaj Rubinsteinnek szánta a szerző, de az ő kezdeti rendkívül nyers elutasításától visszariadva Hans von Bülow-nak dedikálta. A bemutatóra még ebben az évben Bostonban került sor. A versenymű három tétele: Allegro non troppo e molto maestoso – Andantino semplice – Allegro con fuoco. Mindhárom tételben feltűnik egy-egy népi dallam. Az elsőben ukrán, a másodikban francia, a harmadikban pedig orosz témát dolgoz fel a szerző.
A néhány évvel később Clarens-ben, a mai Montreux-ben, a Genfi-tó partján komponált Hegedűversenyt Csajkovszkij a nagy tekintélyű Auer Lipótnak ajánlotta, aki a Pétervári Konzervatórium professzora volt. Auer azonban visszautasította a darabot, játszhatatlannak tartotta. A sértett Csajkovszkij megváltoztatta a dedikációt, és végül a 28 éves Adolf Brodszkij mutatta be a Hegedűversenyt 1879-ben. Az 1. tétel (Allegro moderato) nagyszabású, terjedelmes része a versenyműnek. A 2. tétel (Canzonetta, Andante) háromtagú, dalszerű forma rendkívül változatos hangszerelésben. A 3. tétel (Finale, Allegro vivacissimo) szinte berobban szlávos hangvételű féktelen táncával, melyet annak kontrasztjaként később egy lassú, fojtott, szinte nyugalmas hangulatú dallamrész követ. A tétel sodró lendülettel zárul.
„A b-moll zongoraversenyt a moszkvai Csajkovszkij Nemzetközi Zongoraversenyre tanultam meg sok-sok évvel ezelőtt. A későbbiekben aztán többször volt abban az örömben részem, hogy itthon és külföldön is játszhattam Csajkovszkij remekművének izgalmas és nagy kihívásokkal teli zongoraszólamát. Egy kiváló zenekarral a mű „újjáteremtésében” való részvétel a katarzis megélésének lehetőségét adja muzsikus és hallgatósága számára egyaránt. Ezt kívánom mindannyiunknak tiszta szívből.”
Hegedűs Endre zongoraművész
„Csajkovszkij D-dúr hegedűversenye először David Ojsztrahhal lett a mindennapi tanulmányom. Később nagy örömömre még főiskolásként a Zeneakadémia nagytermében is eljátszhattam. Sosem gondoltam volna azonban, hogy számomra is a legtöbbet játszott hegedűversenyek listáján lehet, rögtön Bartók és Dohnányi versenyművei után. Sőt a kiváló orosz karmesterrel, Jurij Szimonovval is CD-re vehettem Csajkovszkij remekművét. Ennek a felvételnek a kísérő zenekara az akkor bemutatkozó Danubia Szimfonikus Zenekar volt…”
Szabadi Vilmos hegedűművész
