Kínában 16 évesen debütált nagyzenekarral és a középiskola befejezése óta az Egyesült Államokban tanul, jelenleg a Manhattan School of Music ösztöndíjasaként. Bravúros technikáját, virtuóz játékát már hazánkban is többször megcsodálhatták a zenebarátok. A koncerten a világhírű hegedűs közreműködésével játszanak a Kodály Filharmonikusok, Kovács János vezényletével. A Magyar Állami Operaház első karmestere nem először dirigál Debrecenben, a művészek és a zenekedvelő közönség örömére.
Robert Schumann 1848-49 táján kísérőzenét komponált Lord Byron Manfred című drámai költeményéhez. Az ősbemutatót azonban csak 1852-ben tartották meg a lipcsei Gewandhaus koncertek sorában. A zenekari és kórustételekből, valamint melodrámákból álló kompozícióból a nyitány szólal meg leggyakrabban, ez egyike Schumann legszenvedélyesebb alkotásainak. Egy leírás szerint a Manfred komponálása idején a zeneszerző arcán mélységes szenvedés tükröződött, belső hangok, hallucinációk gyötörték.
"Népszerű lesz-e valaha, bajos volna eldönteni." - írta Brahms D-dúr hegedűversenyéről a Pesti Napló egykori kritikusa. Az 1879-es lipcsei ősbemutató óta azonban a hegedűs szakma és a közönség is egyértelmű választ adott a kérdésre. Tény, hogy a Joachim József ösztönzésére született versenymű nem ad lehetőséget az öncélú virtuozitásra, helyette zenei mélységeivel, tömörségével és monumentalitásával kárpótol. Nyitó tétele terjedelmében és koncepciójában beethoveni súlyú, míg a középső Adagio érdekessége, hogy főtémáját nem a szólóhegedű, hanem az oboa szólaltatja meg. A záró Allegro giocoso - melyben tökéletes egyensúlyba kerül a szólista és a zenekar - ellenállhatatlan táncos lendületével fogja meg a hallgatót.
Beethoven V. szimfóniája egyike a zeneirodalom legtöbbet magyarázott és hivatkozott remekműveinek. 1808-as bécsi bemutatását megelőzően Beethoven négy éven át formálta, alakította a partitúrát, erről a fennmaradt vázlatok tanúskodnak. A darab kiemelt jelentőségét és népszerűségét valószínűleg a nyitótétel főtémájának (sors-motívum) köszönheti, mely tömörségével és egyszerűségével, meghatározója a teljes szonátaformájú tételnek. Ezt követi megkapó dallamosságával és karaktergazdagságával a második, Andante con moto tétel. Harmadikként ezúttal nem tréfás, könnyed scherzot hallunk, hanem a sors-téma újabb megjelenéseit. A szorongással teli zenei anyag közvetlenül (attacca) torkollik a fináléba, mely az ún. "szabadító operák" - ezek közé számít Beethoven Fideliója is - diadalmas, ünnepélyes hangulatát idézi. Fényes C-dúr hangnemével, pazar hangszerelésével méltó lezárása az emblematikus alkotásnak.
Műsor:
R. Schumann: Manfréd-nyitány, op. 115
J. Brahms: D-dúr hegedűverseny, op. 77
L. van Beethoven: V. (c-moll, „Sors”) szimfónia, op. 67
Közreműködik:
Xiao Wang – hegedű
Kodály Filharmonikusok Debrecen
Vezényel: Kovács János
