A kitűnő Klukon Edittel közösen életre hívott, immár hagyományos négykezes, illetve kétzongorás közös produkcióit – nem meglepő módon – a tökéletes összhang és egymásra hangoltság jellemzi, közel húsz éve. A műsor zenei alapanyagát, illetve apropóját szolgáltató zeneszerző, Dukay Barnabás is családtagnak tekinthető – ha vér szerint nem is, zenei szempontból mindenképp. A Ránkiék és Dukay között lévő kapocs szavakkal nehezen megragadható, s ez önnön természetéből következik. Művészetük közös jellemzője ugyanis egyfajta ihletett időtlenség, Dukay esetében a zenei idő konvencionális szabályainak elhagyása értelmében is. A lebegés, hömpölygés, áramlás esztétikája egyben etikai alapállás is náluk; a katarzis utáni üresség mint teremtő erő filozófiája ez. Dukay meditatív zenéje – különösen Rániék előadásában – valamiféle transzállapotba képes hozni a hallgatót, és ez a transzcendens élmény köti össze Dukay műveit a programban megidézett Bach-, Couperin- és Liszt-darabokkal is.
Műsor:
J. S. Bach–Dukay Barnabás: Wenn wir in höchsten Nöten sein (BWV 641) – korálelőjáték három zongorára (ősbemutató)
J. S. Bach–Dukay Barnabás: Vom Himmel hoch, da komm ich her (BWV 769a) – kánonok három zongorára (ősbemutató)
Dukay Barnabás: A hegy fái – kétrészes kánonmotetta három zongorára
Dukay Barnabás: …napfényből, vízből és kövekből… – hangköltemény két zongorára
Couperin–Dukay Barnabás: Le tic-toc-choc, ou Les maillotins / A tikk-kopp sokk, avagy a buzogányosok – Dukay Barnabás átdolgozása két zongorára
Liszt: Karácsonyfa