„Mozart: az élet maga” – fogalmazott találóan a nagy angol karmester, Sir Colin Davis, jószerint mindannyiunk közös benyomását tömören összefoglalva. Ezt a kivételes tüneményt ünnepli a lassanként hagyományossá váló tavaszi Mozart-nap is: délelőttől egészen késő estig, a Zeneakadémia Nagytermében és a Solti Teremben, a Concerto Budapesttel és nagyszerű vendégeivel.
Ön egy múltbeli eseményre keresett. Kérjük, válogasson aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!
Utolsó előadás dátuma: 2019. március 10. vasárnap, 14:30
14.30 Solti terem – Mozart-nap 4.
Mozart: g-moll zongoranégyes, K. 478
Mozart: Esz-dúr zongoranégyes, K. 493
Közreműködnek: Ránki Dezső, Keller András, Szűcs Máté, Fenyő László
Wolfgang Amadeus Mozart: g-moll zongoranégyes, K. 478
A g-moll zongoranégyes 1785 őszén, Bécsben keletkezett, publikálására Hoffmeister vállalkozott. A mű iránt alig volt érdeklődés, s a kiadó arra kérte Mozartot, komponáljon „népszerűbb, közérthetőbb” nyelven. A kompozíció minden szólama komoly technikai kihívást jelent, a korabeli műkedvelők közül csak kevesen vállalkozhattak a darab előadására. Mozart a kamarazenei és a concerto-textúra sajátos elegyét hozta létre, melyben minden hangszernek önálló funkciót és szerepet szánt. A g-moll hangnem Mozartnál általában sötét színeket, drámai fordulatokat, patetikus beszédmódot hív elő, így van ez ebben a kompozícióban is. Különösen igaz ez a nyitó Allegrora. A második tétel fénye, sugárzása ellenpontozza az első rész komorabb világát, a zárótétel pedig már G-dúrban szólal meg.
Wolfgang Amadeus Mozart: Esz-dúr zongoranégyes, K. 493
A zongoranégyes 1786 júniusában (igen közel a Figaro lakodalma komponálásának időszakához) keletkezett Bécsben. Alaphangja alapvetően derűs. Első tétele sok szempontból az Esz-dúr zongoraverseny (K 482) rokona, áradó tematikus invenció és nagyvonalú formálás jellemzi. A Mozart-stílusban különösen álomszerű hangnemnek tekinthető Asz-dúrban írt Larghetto a vallomásos, meghitt mozarti lassú tételek egyik gyönyörű példája, nagyszabású szonátaforma, melynek kódájában a komponista a fátyolos tekintetű búcsúk megindító gesztusait idézi. A zárótétel egyike azon kevés daraboknak, amelyeken Mozart utólag változtatott: az eredetileg túlnyomórészt kontrapunktikus koncepció helyett beérte kontrapunktikus epizódokkal. Helyenként a nagyszabású zongorafantáziák virtuozitását is felidézi.
Camille Saint-Saëns: 1. (a-moll) csellóverseny, Op. 33 Anton Bruckner: 7. (E-dúr) szimfónia, WAB 107
Dalok a világból (népdalok és Kodály Zoltán, Max Knigge, Naomi Shemer, Françoise Leleu, Michael Neaum, Arvo Pärt dalfeldolgozásai) Gustav Mahler:…
Jean Sibelius: Hat dal – Sydämeni laulu (Szívem dala), Op. 18, No. 6 Joseph Haydn: 103. (Esz-dúr, „Üstdobpergés”) szimfónia, Hob.…
Madarak éneke hoz novemberi tavaszt a Müpa koncerttermébe.
tétel a kosárban
összesen:
Lejárt a vásárlási időkorlát! Kérjük, állítsa össze a kosarát újra!
