Maradjunk annyiban

“Egy 26 éve az utcán élő nő élettörténete, de legfőképpen ereje, életigenlése fogott meg, ezért akartam az életét színre vinni. Hogy megtudjam, milyen első naptól fogva az utcán feltalálnia magát a kint rekedtnek, 5 napig hajléktalannak öltözve kerestem az információkat és a megoldásokat egy ilyen élethelyzetre.

A tapasztalataimból, de legfőképpen Lakatosné Jutka életéből írtam monodrámát. A nézőket azonban nem traumatizálni akarom, sőt erőt szeretnék adni mindenkinek.

Kérem a bemutatóra érkező nézőket, aki teheti, hozzon olyan használaton kívüli tárgyat otthonról, amely lakájossá teheti egy hajléktalan kunyhóját.

Előadás előtt 18.45-től a nézőkre bízom a színpad berendezését. Előadás közben is számítok többször a nézők közreműködésére.

Az előadásokon a “hajléktalankodásom” során engem befogadó roma hajléktalan férfi is társam lesz.

Minden előadás bevételi költségének egy részét valamilyen segítő akcióra költjük majd.”