Gyengéd félelem szünet nélkül.
A mennyország nem baszkódik.
Hommage à Danilo Kiš
Előadás rólunk és róluk.
Előadás, mely napról-napra egyre aktuálisabb.
Alkotók:
Kosztüm:
Ébren nem válogatunk.
Munkatársak:
Marin Jaramazović (táncoktató, koreográfus)
Irena Kovačev (korrepetítor)
Úri Attila (színpadmester, fény)
Úri Szűcs Szilvia (kosztüm)
„...borzasztóan nagy a felhozatal színházi különlegességekből. A Turbo
Paradiso azonban nem közönséges különlegesség, hanem valóban különös
erejű színház.”
ZAPPE László (NÉPSZABADSÁG, 2009. május 25.)
„Nincsen tér, hogy fellélegezz. András feletépi a rétegeket a teljes
öniróniáig. És nem is létezhet semmilyen tér. Lehet, hogy éppen ott
ketyeg melletted egy bomba.”
Ana ISAKOVIĆ (E-NOVINE, 2008. november 10.)
„A közelmúltban Urbán András rendező a főbejáraton át tért vissza a
világ ezen részének – azaz Budapesttől Szabadkán át Belgrádig – színházi
nyilvánosságába. (…) Olyan fajta színház ez, amely képekből építkezik.
Vonzó és harcias, bátor és gyötrelmes, a mindenféle fásultsággal
szembeni lázadás filozófiáját képviseli, és az igazságért folytatott
harcról szól. (…) Az előző előadások során ez a csapat kijárta a drámai
és ironikus színpadi kifejezésmódok egy specifikus iskoláját, és az
egyetemes kortárs előadóművészet valamint a kortárs európai színház
nyelvét mesterien elsajátították. Fiatalok és dinamikusak, játékuk
rugalmas és kitartó, biztosan állnak a színpadon, friss és átütő erejű
művészi képeket alkotnak a modern színjátszás minden eszközét
alkalmazva…”
Goran CVETKOVIĆ (RADIO BEOGRAD 2, 2008. november 11.)
„Humorból nincs hiány, groteszk, finomszövésű, lelkesítő humorból, csak érteni kell hozzá. ”
SIRBIK Attila (SYMPOSION-LINE, 2008. július 1.)
„…katarzisálmény, amilyenről eddig csak könyvekben olvastunk.”
Tijana SPASIĆ (E-BALKAN, 2010. április 1. )
„A megmutatás pedig felkavar. A guminőt akkurátusan fújják fel a
matracpumpával. Az üres tekintetű, mozdulatlan baba egyszerre
vágykielégítő szexuális tárgy és hullaként fekvő élettelen anyag, a
felfújható báránnyal végzett anális szexben pedig a fájdalom és a hiány
tehetetlensége van jelen. Húst darálnak és a vörös gombóccal lapdáznak.
Jön Hófehérke és édesgető módon mérget oszt a gyerekeknek. Érkezik egy
angyal, akinek összes szárnyát levágják egy bokorvágó késsel. A
hétköznapi tárgyak jelentése megváltozik ebben a kontextusban: minden,
sőt bármi az erőszakra és a kiszolgáltatottságra asszociáltat. Menekvés
innen nincs. A megváltás lehetősége fel sem merül.”
PAPP Tímea (Revizor, 2008. november 25.)