Fodor Sándor „Neti” egyike volt azoknak a prímásoknak, aki nem bánta, ha „lopják tőle” a mesterséget, éppen ellenkezőleg, kitűnő pedagógiai érzékkel született, tanítványait gyermekeiként szerette, – és nem saját életművében, hanem bennük látta zenészkarrierje kiteljesedését, önmaga halhatatlanságát.
Nem csoda tehát, hogy tanítványok százai tartják számon és vallják mesterüknek őt. A Háromszék Táncegyüttes előadásában ezért elsősorban a zenének jutott a főszerep, a Heveder banda kitűnő tolmácsolásában. Azonban amint látni fogjuk, ez a zene annyira elválaszthatatlanul emberszerű, hogy érintésközelbe hozza mind a legendás kalotaszegi cigányzenészt, mind az egész táncoló közösséget. Az előadásban megidézzük az örök Kalotaszeg különböző arcait, virtuóz néptáncvilágát, többek között Bodonkút, Kisbács, Méra, Gyalu, Gyerőmonostor és Szucság táncai, énekei elevenednek meg a színpadon.
A Háromszék Táncegyüttes legújabb bemutatója – táncszínházi darabtól szokatlanul bensőséges. Azért is van ez így, mert előadásunkban az „örök Kalotaszeg” egyszerre vidám és szomorú, sajátságosan mély, élményszerű arcát szerettük volna föltárni a nézők előtt.
„Kalotaszeg, amolyan sűrített Erdély. Felszegtől Nádas mentéig megtaláltam mindent, amit Erdély adhatott, gazdag dalkincset, olyan hajnali dalokat, amelyekre jól esik a közös éneklés. Kifinomult és virtuóz hangszeres zenét, amelyik még régies is, de követte a polgárosodást is. És a tánc, amelyik páros táncaiban, csárdásában kifinomult eleganciát hordoz magában, legényese pedig férfitáncaink legnehezebb, leglátványosabb változata.
Az elmúlt száz évet úgy „temetjük”, hogy legalább még – Fodor Neti Sándor felejthetetlen prímás szavaival élve – >>száz évig<< éljen.” (Könczei Árpád, zeneszerző, koreográfus).
Mi tart össze, mi őriz meg „száz évig” egy szép gondolatot, egy dallamsort, egy táncrendet? – Nem tudhatjuk. De ugyanúgy kérdezhetnénk azt is, mi tart össze, mi őriz meg a romlástól egy „egyszerű” emberi szervezetet, hát egy családot, hát egy közösséget? Nem tudhatjuk bizonyosan. De akkor mi fogja összetartani az emberek nagy családját, mi fogja megőrizni az emberséget az emberiségben, ha nem ismerjük saját értékeinket, saját fontosságunkat és nem ismerjük be, hogy „száz évig” csak az élhet, aki elfogadta kicsinységét és szövetségre lép a múlttal hogy jövője legyen. Mert a hétköznapokban is vannak csodák, amelyek lehetővé teszik, hogy a szív együtt dolgozzon a tüdővel, idős a fiatallal. Együtt figyelve, tanulva az örök harmóniát, egymásba illesztik a szólamokat és egymás után rendezik a tánclépéseket, értelmet adnak a színeknek a viseletben és értelmet adnak az ünnepnek a hétköznapokban.
Az előadás zenéjét a következő híres, kalotaszegi prímásoknak köszönhetjük: Fodor „Neti” Sándor, Laka „Kicsi” Aladár, Viski Rudolf, Varga Ferenc „Csipás”, Antal Ferenc „Öreg Árus”, Kovács Simon „Buráló”, Nonika Miklós „Hitler”
Heveder zenekar: Fazakas Levente (hegedű), Molnár Szabolcs (hegedű), Fazakas Albert (brácsa), Szilágyi László (brácsa, harmonika), Bajna György (cselló, nagybőgő)
Énekel: Erőss Judit
Tánckar: a Háromszék Táncegyüttes tánckara
