Mi a titka? Talán az, hogy kockáztat. Mert ki viszi vásárra a bőrét, és veszi lemezre Bach legkényesebb műveinek számító szólószonátáit és partitáit vagy Paganini hegedűversenyeit? Csak az, aki technikailag és zeneileg egyaránt támadhatatlan. Ennek a két szerzőnek a világa egyébként is jól reprezentálja a harmincas évei közepe felé járó muzsikus erősségeit: mély zeneiség és csillogó virtuozitás, s ennél talán nem is kell több. Baráti Kristóf azóta lemezre rögzítette Beethoven összes hegedű-zongora szonátáját is, amivel azt bizonyította, hogy a kamarazenei szellem is legalább annyira sajátja, mint a szólista habitus. Kevés ilyen tehetség él a világban, e kettősség a legnagyobbakra jellemző.
Baráti Kristófot azzal az Enrico Pace zongoraművésszel hallhatjuk ezen a koncerten, akit Maurizio Pollini hívott meg a Salzburgi Ünnepi Játékokra, Leif Ove Andsnes pedig saját kamarazenei fesztiváljára. "S betűs" szerzőkből álló műsorukban a hagyományos repertoár szebbnél szebb darabjait szólaltatják meg, de érdekességként a százötven éve született Richard Strauss fiatalkori szonátáját, valamint a cseh modernizmus színfoltját képviselő Josef Suk a nagy századfordulón született négy tételét is eljátsszák.
Műsor:
Schumann: a-moll hegedű-zongora szonáta, op. 105
Schubert: C-dúr fantázia hegedűre és zongorára, D. 934
Szünet
Suk: Négy darab hegedűre és zongorára, op. 17
R. Strauss: Esz-dúr szonáta hegedűre és zongorára, op. 18
Közreműködik: Baráti Kristóf - hegedű, Enrico Pace - zongora
