Az óriáscsecsemő

Ha mindenki megelégszik a saját paradicsomával. Mire ideje lejár, kénytelen rádöbbeni, hogy ezen a Földön nem lehet büntetlenül a világra jönni, ingyen élni és meghalni… legfeljebb feltenni a kérdést: „Mi volt értelme? És kérdem, mi volt halálom értelme?”

A születése pillanatától járó, értő, beszélő, önmagát élet és halál urának tudó óriáscsecsemő, akit apja eladott, akit pár órásan már a cirkuszban mutogatnak, aki játékból öl, ugyanolyan ártatlan és naiv, mint egy újszülött. Vagy mégsem? Hiszen ő tudja, hogy „nincs szebb, mint amikor az ember éhes, és nem lakik jól, mintha fázik és nincs takarója, mint ha beteg, és nem gyógyul meg.”

Déry Tibor 1926-ban íródott, egyik legismertebb (és általa legjobbnak tartott) műve, a magyar avantgárd kiemelkedő darabja kerül megrendezésre Dunai Tamás érzékeny, értő elképzelése szerint.