Aligha van örömtelibb esemény a koncertlátogató zenebarát számára, mint az, hogy évek óta lehetősége nyílik hallani a Művészetek Palotájában a kivételes hangzásvilágú, szinte kizárólag szólistákból álló brit szimfonikus zenekart. A londoni Trafalgar Square-en található St Martin in the Fields templomban otthonra lelő együttest ezúttal is az a személy irányítja, aki több mint fél évszázada megalapította, és aki örökös elnöke. A kamarazenekar összeszokottságával muzsikáló együttes műsorában a koncertrepertoár két slágere között egy perifériára szorult alkotás szólal meg. Mendelssohn legboldogabb időszakában, mézeshetei alatt írta második, d-moll zongoraversenyét, huszonhét éves korában, kifejezetten Anglia számára: a tetszetős művet 1837-ben mutatta be a Birminghami Fesztiválon.
Budapesten az a művész adja elő, aki csak 2012-ben lesz harmincéves, de a brit együttesen kívül már olyan neves zenekarokkal is együtt játszott, mint a Berlini Filharmonikusok és a Bécsi Filharmonikusok. A bevezetésként megszólaló Ruszlán és Ludmilla-nyitány lehengerlő vitalitása révén lett méltán az egyik leggyakrabban játszott zenekari szám a koncerttermekben. Dvorák Újvilág-szimfóniája szintén igazi mestermű: a szinte megszámlálhatatlanul sok gyönyörű dallam úgy sorakozik egymás után a négy tételben, hogy kaleidoszkópszerű színessége ellenére a mű mégis koherens, már-már rejtett történetet sejtető egység.